Glory Hole

Életem egy zsúfolt nagyvárosban éltem, elveszve a szürke hétköznapokban. Szinte minden napom ugyanúgy telt. Egy huszonéves fiatal srác vagyok, és tanulni jöttem ide. Sajnos viszont a befásult városi emberekkel nagyon nehéz barátkozni, ismerkedni. Talán ez vezetett egyre jobban ahhoz, hogy ne tudjam eldönteni mit is vagy kit is akarok valójában akarok valójában.
Voltak barátnőim, még akadt alkalmi kapcsolatom is, de valamiért nem hagyott nyugodni a gondolat. A másik nem.



Egyik magányos estémen épp magamban iszogattam mikor egy mámoros pillanatra elérve döntöttem. Elindulok az éjszakába és kiderítem. Hiába a szürke nagyváros, azért a péntek estébe belevágódva el lehet vegyülni. Most pont kapóra is jön hogy nem sok embert ismerek, és pár buszmegállóra az embertől biztos hogy lehet találni olyan helyet ami segíthet tisztázni érzelmi dolgaimat. Gyors fürdés után el is indultam.

Nemsokára megtaláltam amit kerestem. A netes böngésző által kínált hely nem volt feltűnő. Semmi lámpa, vagy villogó felirat kiket is rejt a hely. Csak a benti zene basszusa szűrődött ki halkan. Az ajtó kinyílt. Két egymást támogató srác jött ki vidáman, de annál nehézkesebben járva. Láthatóan jól érezték magukat. Én rögtön félre néztem, mintha csak várnék valakit. Az ajtó kinyílásával a zene is tisztán halható lett. Nem is rossz. Háttal az ajtónak álltam és gondolkodtam. Mi a fenére várok. Ha bemegyek abban nincs semmi, ha pedig nem jó a hely kijövök. Nem kötöznek meg.

A zene hangos volt de nem zavaróan, még hallottam, ahogy az ajtót a rajta lévő rugó nyikorgó hangon visszahúzza és becsapódik. Kész. Bent vagyok, és a placc tele van férfiakkal, és van egy két lány is. De gondolom nem a pasik miatt. De vegyes társaságok is voltak. Egy rövid ideig álltam az ajtóban, és szerencsére amitől féltem nem igazolódott be. Senki nem kapta rám föl a fejét, és ha nem tudom hova jöttem nem is tudnám milyen hely ez. Mindenki mint én is normál ruhákban voltak, semmi kirívó rózsaszín cucc. A töprengésemet egy hang szakította meg.
- Segíthetek?
A jobb oldalamon egy öltönyös nagydarab fazon, gondolom a biztonsági őr állt. Rájöttem nagyon rossz helyen álltam meg elmélkedni.
- Kösz, nem.
Próbáltam lazán kimondani, mintha nem először lennék itt, de szerintem veszett dolog volt. Rég levágta mi van.

A hely elég füstös és fülledt volt, az eddig otthon elfogyasztott alkoholmennyiséget egy kicsit jobban felpumpálta az agyamba. Valahogy még mégsem éreztem hogy oldott lennék. Az első lépés meg volt nem is volt nehéz. Nézzük a többit.
A pulthoz botorkáltam. Nem voltak kevesen de nem volt tömegnyomor se. Épp ideális a tömegbe olvadáshoz. Utam a pultig már alapozta a információszerzést. Elég sok szembejövő srác nézett meg, és mosolygott, Elég pozitívan hatott ez rám. Bár amikor valaki mellett közelebb mentem el, valahogy feszélyezett hogy a kézzel arrébbsodrás egy amolyan fizikai letapogatásként működik náluk. Rákönyököltem a pultra. Rögtön kiszúrt a fiatal csapos srác. Odajött hozzám, és mint egy gondolatolvasó, vagy csak az itt eltöltött idő miatti rutin miatt megszólított.
- Első?
Basszus, lebuktam. Pedig igyekeztem laza lenni. Mission Faild felirat villogott a fejemben.
- Ennyire látszik?!
- Ne aggódj... csak érezd jól magad.
Egy rövides poharat rakott elém, valami feles volt benne.
- Idd meg, erre a vendégem vagy.
- Kösz.
Bizalmat sugárzott a hangja, bele sem szagoltam, lehúztam az italt. Mint akit tarkón csaptak rögtön beütött a cucc.
- Ez kemény.
- Jó szórakozást!
Mosolyodott el. Emlékszem még kértem egy sört, de aztán kezdett szakadozni a kép. A pultnak háttal álltam támaszkodva, különben nem hiszem, hogy imbolygás nélkül meglettem volna. A zenére figyeltem, meg ahogy mások táncolnak, zsibbadó arcom néha elküldött egy-egy kósza mosolyt a felém érkezők viszonzására, de ennél több valahogy nem jött össze. Talán, mert már nem is volt annyira tiszta a fejem.
A fene se tudja, mióta lehettem már bent, de a szükség szólított. Egy világító neon tábla jelezte a mosdót, könnyen észrevehető volt, neki is indultam. A járással nem volt gond, de nem mondtam volna egyenesnek.

Beérve az ajtó becsukódása után ismét halkabb dübörgő lett a zene. A piszoároknál álltak páran, és habár volt az ötből kettő szabad, én mégis a zárt fülkék közül a legszélsőt választottam. Amint beértem magamra zártam az ajtót. Előhámoztam a szerszámom, és elkezdtem végezi dolgom. Elég hosszan, és most volt csak időm körbe nézni. Baloldalt és szemben csempézett fal, ám oldalt valami vékony pozdorjaszerű anyag volt az elválasztó. Még nem is érdekelt annyira. Miután befejeztem, és elraktam hallottam, hogy a szomszéd fülkébe is érkezik valaki és ő is bezárja az ajtót. Csendben neszeltem, mintha kopogott volna, talán nekiment a falnak. Lehúztam a vécét. Már a zárat fogtam, hogy nyissak és induljak kifelé, de a fehérre festett falon egy eddig nem látott dolog tűnt fel, és nem is magától. Egy szabályos kör alakú lyuk, ami eddig elkerülte a figyelmem, de most nem volt üres. A szám kiszáradt és a szívem a torkomban dobogott. Aki nemrég a szomszédba érkezett, nem teketórázott, egy méretes férfi szerszámmal "kínált" meg. Azt sem tudtam, mit tegyek. A pillanat tört része alatt fordultak meg gondolatok. Rohanj, menj innen. Csinálj valamit. Egyáltalán mit is kell ilyenkor tenni.

A gondolatmenetet, az eszemet megelőzve a testem, pontosabban a kezem. Fel sem fogtam, és már a kezemben volt az akkor még nem teljesen álló farok. Halk nyögés nyugtázta a túloldalról, hogy jó döntést hoztam. A forró lüktető farok érintésemre érezhetően elkezdett dagadni, és hamar elérte végső állapotát. Ekkora már egy reflexszerű mozgást kezdtem végezni, föl-le simogattam, de mintha nem is én csináltam volna. Teljesen elveszettem az eszem szinte megszédített a tudat hogy mit tartok a kezemben.
A fenébe is élveztem, és látván hogy a másik oldalon lévő ismeretlen embernek is örömet szerzek megtébolyított, és azzal a lendülettel már le is térdeltem. Az orrom előtt állt egy merev farok, éreztem azt az illatot, megszédített. Életemben nem voltam ilyen közel más ember farkához. Talán már hamarabb vagy csak innentől, de már nem gondolkoztam. Minden jött magától. Egy adag nyálat a nyelvem hegyére csalva megnyaltam a makkját. Egy kicsit hangosabban nyögött, mint az előbb. A kezem mozgásán nem változtatva bevettem a farkát a számba. Először csak a makkot. Isteni érzés volt a számban érezni az ízét. Majd beljebb toltam a farkát. Fejem ütemes mozgása felvette a kezemét, és együtt dolgozva kényeztettük, fene tudja kit. Néha megálltam és kivettem hogy végignézzek rajta. A nyálamtól csillogó farok látványa, ha még fokozható, tovább izgatott. Az én farkam is majd szétdurrant, de nem foglalkoztam vele. Csak az alkalmi partnerem szopásával voltam elfoglalva. A tövétől végignyalva a tetejéig, majd vissza. És újra a számba. A halk nyögések egyre szaporábbak lettek. Sejtettem hogy nincs sok hátra. Nem akartam kivenni a számból. Azt akartam hogy beleélvezzen, hogy teletömje spermájával a számat. Érezni akartam. A fejemmel leálltam és csak a kezem mozgott míg a makkja továbbra is a számban volt. Megszívtam, hogy segítsek és meg is lett a hatása. A következő pillanatban éreztem ahogy belespriccel a sperma hihetetlen erővel a számba. Lüktette belém a nedvet. Mikor kihúztam a számból még egy löket maradt, ami az arcomon csattant. Nem bántam. Még mindig vertem a farkát, de már lassabban, hogy levezessem a feszültséget. A számban lévő spermát a vécébe köptem, de ami a farka végén maradt pár csepp azt lenyaltam. Meg akartam kóstolni. Ezt a kicsit lenyeltem, és akkorra már bántam az előbbi adag elvesztését. Isteni volt az illata és az íze is. Az arcomra csapódott mennyiséget is a számba tereltem a farkával. A pénisz lassan kicsúszott a kezemből. Én még a hatás alatt voltam, míg úgy hallottam hogy a túlfél letép egy adag papírt megtörli, lehúzza a vécét és kimegy.

Felocsúdtam mit tettem. Hallottam még kezet mos. Nem akartam vele szembesülni. Én is megtöröltem az arcom és kezem. Basszus. Bele sem gondoltam hogy kik hallhatják, de nem is érdekelt. Semmit nem hallottam akkor a külvilágból. Nem sokkal később én is kimentem, és a csaphoz érve leöblítettem az arcom. A tükörbe nézve magamra mosolyogtam. Tessék, a válasz.
- Jöhet a következő lépés...
Motyogtam.